Címszó: évkönyv

Ifjúsági mozgalom iskolánkban

00

Ifjúsági mozgalom iskolánkban

nagyjenone
írta: NAGY JENŐNÉ KISZ vezető tanár

A DISZ 1953-ban alakult meg iskolánkban. Titkára Andócs Mária, szervező titkára Horváth László volt. A város részéről Papp László volt az iskolai szervezet instruktora. A DISZ szervezte meg az első iskolai klubdélutánokat, valamint az első és azóta hagyományossá váló álarcos bált. A DISZ tanulmányi és tisztasági versenyt hirdetett az osztályok között, és a győztes osztálynak vándorzászlót adott.

alarcos          tanc

Gyakoriak voltak iskolánkban a vasárnapi kirándulások a dunapartra és a környékre.

dunapart
A II. b. osztályban társadalmi bíróságot szerveztek a DISZ tagok. Ez a bíróság felelősségre vonta a rosszul tanulókat és a fegyelmezetlen magatartású tanulókat.
Gidai Gyula kéthetenként rendszeresen kollektív mozilátogatást szervezett. Szentmiklósi Csaba és Horváth Tamás minden nagy ünnepre szépkivitelű faliújságot szerkesztettek.

klub

Az ellenforradalmi események megszakították ezt a munkát, de később az új ifjúsági szervezet vezetésével tovább folytatódott.
Iskolánkban 1957-ben alakult meg a KISZ. Az ellenforradalmat követő időkben a taglétszám alig tett ki 7-8 tanulót, akik akkor főleg IV. osztályos tanulók voltak. Komoly szervezeti élet nem volt még akkor iskolánkban. A KISZ tagjainak fő feladata és munkája abban állt, hogy egyéni, sokszor elszigetelt vitákban kellett meggyőzniük osztálytársaikat. A viták kizárólag az 1956-os ellenforradalmi eseményekből folytak, valamint a Szovjetunió szerepéről hazánk életében. Az iskolai kommunista tanulók vezetője Biró Teréz volt.

zaszlok

Az 1957-58-as tanév elején a szervezet vezetője Lőwei Jenő volt. Ebben az időben számbelileg megerősödött a szervezet. A taglétszám 28 főre emelkedett. A szervezet befolyása az iskola életére még nagyon elenyésző volt. A tanév második felében kezdődött meg a szervezeti élet fokozatos feljavulása. Ez elsősorban annak tudható be, hogy az új KISZ tagok között voltak az akkor III. osztályos közszeretetnek és megbecsülésnek örvendő növendékek, mint Bars Ruth, Kasszián Anna, Bánkúti Éva, Kiss Júlia, Szabó Ferenc és még többen mások. Ez a kis csoport, ha munkája nem is volt kifogástalan, játszotta a legnagyobb szerepet eddigi szervezeti életünkben. Különösen fellendült a munka, amikor a taggyűlés Szabó Ferencet, akkor I. b. osztályos tanulót választotta meg a szervezet titkárává. Az új titkár nagy lendülettel és energiával kezdett el dolgozni. Társai hallgattak rá, becsülték őt komoly és szerény magatartásáért. Megerősödött a vezetőség több új taggal is, akik közül ki kell iemelni Bars Ruth és Kiss Júlia tanulókat.
Ebben az évben több jelentősebb eredményt értünk el. Ekkor jelent meg a debreceni középiskolák “Útmutatója”, amely a középiskolás próbázások bevezetését javasolta konkrétan kidolgozott terv formájában. Bár szervezetünk erre központi utasítást nem kapott, mert kísérletképpen csak néhány iskolában indult meg először a próbamozgalom saját hatáskörünkben vállalkoztunk beindítására a mi iskolánkban is. Több hibát követtünk el, ez igaz, de ezek közül néhányat menetközben felismerve, igyekeztünk kijavítani. Az 1958/59-es tanévre minden középiskolában beindult ez a mozgalom. Igyekeztünk a legjobb KISZ tagokra bízni a próbacsoportok vezetését. Mint csoportvezetők Almási Bálint, Bánkúti Éva és Kasszián Anna dolgoztak jól. Ők nemcsak a csoport foglalkozásait vezették jól és érdekesen, hanem a csoportjukba tartozók iskolai munkáját és egyéni magatartását is figyelemmel kísérték.

csoportkep

Ugyanebben a tanévben, a tanév második felében indult be nálunk a KISZ tagok számára kötelező Ifjú Kommunista próba. A próbázások szervezését Kiss Júlia végezte. A legszebb csoportnaplóért könyvjutalmat kaptak a szervezettől Pálfi István és Bartha Emőke csoportjai. A tanév végén a próbáztatásokat a tantestület kommunista tanárai vállalták magukra.
Ugyancsak ebben a tanévben született meg az azóta is jól működő KISZ faliújságunk, a “Diáktarisznya”. A szerkesztő bizottság vezetője Bars Ruth volt. Minden héten új szám jelent meg, amelyben az iskolai diákélet problémáit, nevezetesebb eseményeit, egy-egy kis epizódot a diákélet örömeiről és nehézségeiről igyekeztek megörökíteni a szerkesztő bizottság tagjai. Ezen az állandó jellegű faliújságon kívül minden nevezetesebb nemzeti és nemzetközi ünnep alkalmával ünnepi faliújság jelent meg. Bars Ruth nagyon becsületesen és lelkesen végezte ezt a munkát. Munkájában elsősorban Horváth Dénes és Tóth Éva segítettek sokat.
Szabó Ferenc titkársága alatt először 1958, majd 1959 nyarán legaktívabb kiszeseink részt vettek a Hanságban szervezett ifjúsági építő munkában. Mindkét alkalommal igen jól dolgoztak ezek a fiúk, amit bizonyít az is, hogy kitüntetett csoporttá váltak. (Horváth János, Horváth Sándor, Rutai Ottó, Martonyi Zoltán és még többen mások.)
1958-ban nagy ünnepi taggyűlésen emlékeztünk meg a MKP születésének 40. évfordulójáról. Az ünnepi előadást Ágotái Emma IV. a osztályos tanuló tartotta.

csoportkep2

A 40. év, valamint a Magyar Tanácsköztársaság évfordulója alkalmából szervezetünk nagyszabású kulturális megemlékezést szervezett iskolánkban. Ez alkalommal tartottuk meg szervezetünk zászlóavató és névádó ünnepélyét is. A zászlót a Sztálinvárosi Kiskereskedelmi Vállalattól kaptuk. A KISZ tagság Geisler Eta ifjú kommunista mártírt választotta névadójául. Ez volt az első nagyszabású rendezvényünk, amelyet KISZ tagok és Kilián próbások közösen rendeztek.
1958 decemberében ismét nagy ünnepünk volt. Ideiglenes tagkönyvünk helyett megkaptuk az állandó, piroskötésű KISZ tagsági könyvet. Az ünnepélyen jelen volt iskolánk igazgatója, valamint Komáromi István veterán kommunista, a Dunai Vasmű erőmű részlegének dolgozója, aki ünnepélyesen kiosztotta az új tagsági könyveket.
Az 1958-59-es tanév második felében taggyűlésünk Horváth Jánost választotta meg titkárnak. Tanulva az előző tapasztalatokon, időben kijelöltük a próbázó csoportok vezetőit. Horváth Jánoson kívül több új vezetőségi tag került be a vezetőségbe, így pl. Horváth Sándor, Tóth Éva, Ágotái Ildikó. Sok új felvételt tárgyalt meg az évvégi taggyűlés a lepróbázott Kilián csoportosok közül. Ekkor küldtünk először ifjúgárdistákat a városi Ifjú Gárda csoportba. (Pálfi István, Dévai Júlia, Erdélyi József és mások).
Az új tanév elején megkezdődtek az előkészületek az MSZMP VII. kongresszusára. A párt által közzétett tézisekről a KISZ taggyűlésen Nagy Jenő, a Sztálinvárosi Hírlap munkatársa tartott előadást.
Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából a KISZ Központi Vezetősége megindította az “Ifjúság a szocializmusért” mozgalmat, amelynek szervezését iskolánkban Horváth Sándor szervezőtitkár végezte. 233 tanuló jelentkezett a mozgalomban való részvételre.
1959 novemberétől a titkári teendőket Ágotai Ildikó látja el. A régi Diáktarisznya szerkesztését már év elejétől fogva Tóth Éva vezeti, továbbra is igen sikeresen.
Ünnepélyes keretek között emlékeztünk meg a KIMSZ 41. évfordulójáról. Megnövekedett ifjú gárdistáink létszáma, és közülük Martonyi Zoltán és Erdélyi József tanulókat javaslat alapján felvették a munkásőrségbe is. Szervezetebbé váltak taggyűléseink is. A vezetőség munkájának javulását bizonyítja, hogy most már nemcsak szervezi a mozgalmi munkát, hanem ellenőrzi is. Különösen az úttörő vezetőkként dolgozók munkáját kérik számon, hogy ezzel is közvetett úton segítsék az úttörő munkát.
Bekapcsolódott szervezetünk a József Attila olvasómozgalomba is, melynek keretén belül 31 résztvevő bronz, 8 pedig ezüst jelvényt kapott. Nagy lendülettel folyik a társadalmi munka szervezése is, amelyben Nagy Pálné tanárnő segíti a szervezetet.
Nyilvános taggyűlés keretén belül értékeltük ki az “Ifjúság a szocializmusért” mozgalom iskolai eredményeit, és kiosztottuk a jelvényeket is, amelyet a jó eredményért kaptak. Ugyanitt osztottuk ki a Hazafias Népfront által kiadott emléklapokat 15 éves tanulóinknak, akik egyidősek népi demokráciánkkal. Az újonnan felvett KISZ tagok ezen a taggyűlésen tették le az ünnepélyes KISZ esküt és kapták meg tagsági könyvüket.
Rendszeresen resztvettek a KISZ tagok ebben az évben a városi KISZ Bizottság által szervezett Ifjúsági Akadémián.
Nagy eredmény szervezetünk életében, hogy ebben a tanévben 110 tanuló jelentkezett Kilián próbára, és azt sikeresen be is fejezték. A próbázások alkalmával különösen jól szerepeltek Simon Ottila, Kökény Mária és Abaffy József csoportjai, ahol főleg első osztályos tanulók voltak. A próbázás befejezése előtt 62 KISZ tag volt iskolánkban. Most az év végi taggyűlések után, ahol megtárgyaltuk a próbázók tagfelvételi kérelmét, taglétszámunk 150-re emelkedett. Szervezetünk életében először haladtuk meg a 100-as létszámot, ami a menet közben elkövetett hibák ellenére is arról tanúskodik, hogy szervezetünk befolyása iskolánk tanulóifjúságára megnőtt. A jövő tanévre megválasztott vezetőségi tagjaink: titkár: Ágotai Ildikó, szervező titkár: Virág Mihály, kultúrfelelősök: Roósz Éva és Sólyom Sándor, sportfelelős: Dévai Júlia, faliújságszerkesztő: Horváth Ákos, gazdasági felelős: Heszberger Márta, jegyzőkönyvvezető: Horváth Sára.

enekkar2
Sok sikert aratott énekkarunk. Vezető: Székely István

 

Az 5+1 napos oktatás bevezetése

00

Az 5+1 napos oktatás bevezetése

nagypal   vargasandor

Írták: NAGY PÁL és VARGA SÁNDOR tanárok

Az 1959-60. tanévben iskolánk I. b osztálya bekapcsolódott az 5+1 napos oktatásba, és ezzel jelentős lépést tettünk előre, – a gyakorlati képzés szélesebb alapokra került iskolánk munkájában. Az 5+1 nap azt jelenti, hogy a tanulók 5 napon át az iskolában tanulnak, 1 napot pedig munkával töltenek. A gyakorlati oktatás személyi és tárgyi feltételeinek biztosításában jelentős segítséget nyújtottak az üzemek vezetői. Az I. b osztály tanulói három csoportban vesznek részt a foglalkozásokon Az 1. csoportban 14 fiú a Dunai Vasmű területén az ipari-tanuló-intézet segítségével és támogatásával a villamosipariban szerez elméleti és gyakorlati ismereteket. A foglalkozásokat Rozinka István, az intézet szakoktatója vezeti, aki szakértelemmel és szeretettel foglalkozik a tanulóinkkal,

muhelymunka2       muhelymunka3

A heti 1 napos munka általában 2 óra elméleti és 4 óra gyakorlati foglalkozásból áll. Az elméleti órákon elektrotechnikát, anyagismeretet és villamosipari szakrajzot tanulnak. Az itt szerzett elméleti ismereteket később majd a villamos berendezések tanulmányozásánál, szerelésénél, javításánál hasznosítják. A gyakorlati foglalkozásokon alapozó munkával, lakatos munkával foglalkoznak. Eddig a fém hidegen való megmunkálásával, fűrészeléssel, kalapálással, reszeléssel, fúrással ismerkedtek. Mindegyik tanuló készített egy kalapácsot.

muhelymunka

muhelymunka4

A kalapács elkészítésével a reszelés műveletét jól begyakorolták. Most egy-egy fémfűrészkeret elkészítésén dolgoznak. A tanulók jó előmenetelt mutatnak az elméleti és gyakorlati foglalkozásokon egyaránt. 1 Ha munkájukat hasonló, vagy még nagyobb szorgalommal végzik, akkor érettségi után, rövid időn belül sikeres szakmunkás vizsgát tehetnek és ha nem mennek egyetemre vagy főiskolára, bekapcsolódhatnak a termelő munkába. Az I. b. osztály 29 leánytanulóját két csoportra osztottuk, 14 tanuló a Vörös Október Férfiruhagyár tanműhelyében tanul, 15 pedig a Hazai Fésűsfonó helyi fióküzemében szerez szakmai tapasztalatokat. Mielőtt az oktatás folyamatának elemzésére rátérnénk, feltétlen meg kell említeni, hogy annak zavartalan biztosítása elsősorban annak a segítőkész szellemnek köszönhető, mellyel mindkét üzem igazgatója, vezetősége és dolgozói részéről álltak rendelkezésünkre feladatunk megoldásában. Mind a ruhagyár igazgatója, Koltai Lajos elvtárs, mind a fésűsfonó igazgatója, Szabó Béla elvtárs a tőlük és az üzemtől kitelő legnagyobb segítséget nyújtották azzal, hogy az oktatáshoz rendelkezésre bocsátották üzemük helyiségeit, tárgyi berendeléseit, és olyan személyek kezébe adták tanulóink szakmai képzésének irányítását, akik nemcsak az ehhez szükséges szákmai tapasztalatokkal rendelkeznek, hanem szeretettel és lelkes odaadással is foglalkoznak a gyerekekkel. A ruhagyár részéről Tóth Dezső, a fésűsfonó részéről pedig Romhányi László gépészmérnök elvtársak nemcsak biztosítják az oktatás lehetőségeit; hanem annak aktív részesei is, egyrészt állandó figyelemmel kísérik a tanulók fejlődését, másrészt gépismereti órákat tartanak. Az oktatás vezetői Arnold Zoltán és Kiss László technikusok pedagógiai lelkiismeretességgel szervezték meg az oktatás láncszemeit, állították össze tematikáját és lankadatlan szorgalommal folytatják munkájukat. Mindezeken túl segítségünkre álltak az üzemi párt, szakszervezeti és KISZ bizottságok, továbbá a művezetők és az üzem munkásai is.

politechnikavarras

Politechnikai oktatás a Vörös Október Férfiruhagyárban

Mivel eddig csaknem egy teljes tanév, van mögöttünk, ezen a megtett úton módunkban áll a végzett munka értékét az elért eredményeken lemérni. A technikai képzés elsődleges célja az, hogy tanulóink közvetlen megismerés, érzékelés és tapasztalat kapcsán tanulják meg szeretni, becsülni és tisztelni a termelő munkát, melyből fakad az életben ami jó, szép és nemes. E cél elérése terén az eddigi eredmények biztatóak. Ha azokból az ösztönös megnyilvánulásokból indulunk ki, hogy a tanulók boldogságot éreznek, ha a gépek mellett lehetnek, büszkék, amikor egy munkarészlet elvégzése sikerrel jár, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy elértük a célunkat. A másik igen fontos célja a gyakorlati oktatásnak a manuális készség kifejlesztése. Ezen a téren az eredmények már kevésbé kielégítőek. Bár kétségtelen van eredmény a kézügyesség fejlődésé terén is, de a kézmozgás még egyelőre eléggé határozatlan, bátortalan és lassú. Természetesen itt is van különbség a tanulók között. Igen érdekes az, hogy a manuális. készség fejlődése terén sokkal könnyebb a megállapítása annak, hogy melyik tanuló milyen szorgalmas, fegyelmezett, avagy csupán képességeivel éri el eredményeit, mint a tanulás terén. Vannak tanulók, akik tanulmányilag közepesek vagy gyengék, ugyanakkor gyakorlati képzésben igen szép eredményeket érnek el. Pl. a ruhagyári csoportban Molnár Anna és Búzás Anna, a fésűsfonóban pedig Pásztor Anna, Jilling Mária és Szabadi Ágnes tűntek ki lankadatlan szorgalmukkal.

vegyeszek

A harmadik fontos cél az lenne, hogy tanulóink a négyéves szakmai képzés alatt összegyűjtsenek annyi szakmai ismeretet, hogy ha meg is szereti, az általa tanult szakmát, az érettségi után esetleg rövid tanfolyam elvégzése után szakmai vizsgát tehessenek. Ezen a térén még tervünk teljesítésének első negyedrészénél tartunk. De az eredmények bíztatóak. Persze meg kell jegyezni, hogy ez a feladat szakmánként különbözik, függ a kérdéses szakma gépesítési és automatizálási, fokától. így pl. merőben más a helyzet az említett két szakma esetében. A ruhagyári szakma elsajátításához sokkal több gyakorlati alapismeret és manuális gyakorlás szükséges, mint a fésűsfonó kezeléséhez. Ezen a téren az az elgondolás látszik jobbnak, ha a gimnáziumi tanulókat a lehetőség szerint olyan szakmák felé irányítják, melyek az automatizálás terén magasabb fokon állnak, mert a szakmai képzéssel párhuzamosan folyó általános művelődés révén rendelkezni fognak azokkal az általános tudnivalókkal is, melyek a jövő fejlettebb szocialista ipara számára nélkülözhetetlenek.

ebed

Ezek a tanulók lesznek azok, akik tanulmányaik elvégzése után aktív kapcsolatot fognak alkotni a szellemi és termelő munka között, s mintegy letéteményei lesznek a fizikai és szellemi munka közötti különbség felszámolásának.

Így kezdődött

00

Így kezdődött…

javorlaszlone

írta: JÁVOR LÁSZLÓNÉ igazgatóhelyettes

Izgalomtól remegő kézzel vettem kezembe a kinevezést…
1953. július 1-től a sztálinvárosi gimnázium tanára vagyok. Nem tudtam várni a tanévnyitásig, még júliusban leutaztam. A gimnáziumról senki sem tudott, ahol érdeklődtem. A Városi Tanácson Pintér Feri bácsi fogadott. – Jöjjön augusztus 23-án – mondta. Augusztus 18-án érkeztem le. – Ez a gimnázium – mondotta Sófalvi István, az akkori oktatási osztály vezetője, és kezembe nyomott egy névsort és 84 jelentkezési lapot.

elsoevfolyam

Ez jut most eszembe, mikor iskolánk 7 éves útjáról, fejlődéséről kell beszámolnom.
Az 1953-54-es tanévben iskolánknak három fős törzstantestülete volt. Igazgató: dr. Salgó Dezsőné, nevelők: Kálmán József és Gábor Gabriella. Óraadó tanár: Jakó Pál és Petró József. Ez a testület látta el a nappali tagozat óráin kívül a tanuló szobai felügyeletet, szakkörök vezetését és részben a Dolgozók Iskolájában való tanítást is. Még saját kollégiumot is szervezett a bejáró tanulók részére a téli hónapokra.

osztaly

Beiratkozott 84 tanuló, ebből levizsgázott 70. 16 volt a kitűnők és jelesek száma. Első osztályaink tanulóinak származás szerinti megoszlása is igen jó volt, 43 a munkás-, 28 a parasztszármazású tanuló. Bár kicsi még iskolánk létszámra, a város kulturális életében mégis új színfoltként jelentkezik. Szavalóink elhozzák az első díjakat, búcsúztatják a bevonuló katonákat, ünnepi kultúrműsoroknál biztosan számíthat ránk mind a népművelési osztály, mind az ifjúsági mozgalom. Még szakköri kiállítást is rendezünk. De épületünk nincs. Nem szívesen látott vendégként foglaljuk el a Vasvári Pál Általános Iskola két tantermét. Igazgatói iroda és tanári szoba egy köves szertár. De van, megszületett a gimnázium. És ez a lényeges.

osztaly2

Az 1954-55-ös tanév iskolánk nagyarányú megerősödését hozza. A tantestület létszáma 11 főre emelkedik. Minden tantárgyat egyetemi végzettségű szakos tanárok tanítanak már. A Szovjetunióban diplomát végzett Nagy házaspár az új szocialista pedagógia légkörét hozza iskolánkba: Az elhelyezés is lényegesen megjavult. A Minisztertanács rendelete alapján az iskola épületében elhelyezett könyvtár és múzeum elköltözik, az épület földszintjén – továbbra is társbérletben – 4 tantermet, szép tantestületi szobát, igazgatói irodát és egy kis műhelynek berendezhető helyiséget kaptunk. Miniszterközi megegyezéssel 17 helyet kaptunk a Kohászati Technikum szép kollégiumában.
Nagy Pál tanár vezetésével megindulnak a műhely foglalkozásai. Eleinte persze nem sokan kapcsolódnak be ebbe, de az a néhány tanuló, 15-20 is, az új, a jövő diáktípusának előfutára, aki szereti, igényli a fizikai munkát. Ez a kis műhely igen komoly nevelési szerephez jut iskolánk további fejlődése során.
Ebben az évben határoztuk el, hogy iskolai kirándulásainkat ezután 4 éves “Ismerd meg hazádat” terv keretében szervezzük meg. Az I. osztályok hazánk fővárosát, Budapestet, a II. osztályok Pécset, a Mecsek hegységet, a III. osztályosok a Bükk hegységet, Miskolcot, a végzős osztályok pedig az Alföld valamely nagyvárosát, életét, a közelünkben lévő üzemeket ismerik meg évközi kirándulásainkon, nyári táborozásokon pedig hazánk szebb tájait, folyóit és a magyar tengert tekintik meg. Bár ezt a tervet teljes egészében nem tudtuk végrehajtani, lényegében sikerült tanulóinkkal megismertetni az évek során hazánkat. De erről más cikkben adunk pontos tájékoztatást.

biologia
Munkában a biológiai szakkör tagjai

Az 1955-56-os esztendőben már 202 tanuló járt iskolánkba. A tantestület is tovább nőtt. Ebben, az évben különösen szakköreink mutattak fel igen szép eredményeket. 87 tanuló vett részt a különböző szakkörök munkájában. Előadtuk Kisfaludy Kérők című művét. A történelem szakkör “Hazádnak rendületlenül” címmel kiállítást rendezett. Testnevelő tanárunk tervezte és rendezte a városi tornavizsgát.
1956-57. Iskolánk “teljes üzemmel” dolgozik. Négy párhuzamos osztályunkba 250 tanuló jár. A tantestület létszáma: 16. A szakköri tagok száma 171. Sok szép emlék és sok szomorúság fűződik ehhez az esztendőhöz. Az ellenforadalom 13 tanulót szakított el tőlünk. Tanáraink egy kivételével helyt álltak e nehéz esztendőben is. Ennek köszönhettük, hogy ifjúságunk ellenforradalmi tevékenységben nem vett részt, átmeneti határozatlanság után gyorsan eszmélt. 1957 márciusában megalakult az iskolai KISZ. Határozottan veszi kezébe az ifjúság nevelő, felvilágosító munkáját. A pedagógus pártszervezet nagy segítséget nyújt. Sikerült kiheverni az ellenforradalom ideológiai zavarát és szervezeti kártevését.
Teljes erővel készülünk az első érettségire. Először töri meg iskolánk csendjét a “Most búcsúzunk és elmegyünk.” Ballagnak első diákjaink.
Negyvenkilenc tanuló ad számot idén először a négy év munkájáról. Iskolánk jól vizsgázik. Az érettségin bukás nincs. Fekete Teréz és Rutai István kitűnően érik. Több a jelesen érett is. Tizennégy tanuló nyer felvételt a különböző egyetemre és főiskolára. Akkori tanítványunk, Sárközi Júlia már tanárként kezdi meg a következő, 1960-61-es tanévet.
Színjátszó szakkörünk Siklósi Pál tanár vezetésével és rendezésében nagy fába vágta fejszéjét. Heltai: A néma levente című 3 felvonásos vígjátékát adják elő. Főszereplők Gidai Erzsébet és Tőke Tamás. A majdnem féléves munka meghozza gyümölcsét. Az előadás mind anyagi, mind erkölcsi téren komoly sikert hozott.
Ebben a tanévben szerveztünk először “humán” osztályt. A régi középiskolások réme, a latin nyelv is elfoglalta az őt megillető helyet tantárgyaink sorában.
Iskolánk “fejlesztése” befejeződött. Az utolsó négy év főként nevelési és nem szervezési feladatok megoldását állította feladataink középpontjába. A tanulmányi színvonal emelése, az iskolai hagyományok megalapozása, a szocialista iskola légkörének kialakítása mind és mind több feladatot rótt ránk.

19553bvitjelvenyszerzoverseny

Komoly felkészülés előzte meg minden évben a tanulmányi versenyeket. Az Arany Dániel matematikai verseny az alsó osztályosok számára minden évben erőpróba volt. A Művelődési Minisztérium által szervezett középiskolai tanulmányi versenyeken a magyar nyelv és irodalomból miniszteri elismerést kapott Fekete Teréz munkája, majd minden évben eredményesen versenyzett négy éven át iskolánk kiemelkedő tanulója, Bars Ruth, a reál tárgyakból a babért Selmeczi Béla hozta el. A megyei döntőbe magyaron kívül történelemből, földrajzból, matematikából és minden esztendőben orosz nyelvből jutott be egy-egy tanulónk. Ez utóbbi különösen azóta lendült fel, mióta Nagy Jenőné tanárnő, aki Moszkvában szerezte diplomáját, megszervezte az orosz önképző kört.
Minden évben megrendeztük a “kulturális seregszemlénket” is. Itt adnak számot szavalóink, színjátszóink, magukat zenei téren képző tanulóink, a tánckar, az énekkar egész évi munkájukról. Ezeken a versenyeken emelkedtek ki Parádi Zsuzsa, Monori Éva, Gádori Lilla, Bartha Emőke, Tóth Éva, újabban a Mérész-testvérek és még sokan.

enekkar

Tíz év alatt Sztálinváros a környék kulturális központjává fejlődött. A mi tanulóink jelentős része is a környező falvakról, tanyákról, nem egy helyen osztatlan, egy-két tanerős iskolákból került ki. Igen nagy feladatot rótt és ró ez ránk. Meg kellett értetnünk velük, hogy az ő feladatuk elvinni szülőhelyükre a magasabb műveltséget, az új kultúrát. Segíteni az átállást, megmagyarázni a kollektív gazdálkodás előnyeit, a mi társadalmunk magasabbrendűségét. Nekik ez a rendszer megadta a lehetőséget a tanuláshoz, melyből a régi rendszer szüleiket kizárta. Ez a feladat igen nagy felelősséget ró tanulóinkra, de ezen feladatra előkészíteni, őket ebben a szellemben nevelni, ez nekünk tanároknak egyik legfőbb kötelességünk, melynek hivatástudatunk, meggyőződésünk teljes erejével igyekszünk eleget tenni.
Komoly eredményt értünk el annak a helytelen szellemnek a felszámolásában, hogy érettségizett diák csak egyetemre vagy “íróasztal” mellé kerülhet. Sok tanulónk választotta a fizikai munkát élethivatásul. Helyüket az MTH iskolában, a végzettek pedig a különböző munkahelyeken becsülettel megállják.
Az iskolareform előkészületei iskolánkat is érintik. Az 1959-60-ik tanévben 5+1-es politechnikai képzést adó osztályt szerveztünk. Erről részletes ismertetést is adunk. Itt csak annyit szeretnénk megemlíteni, hogy tanulóink körében ez a már régebben – mint már említettem – saját erőből beindított műhely nagyüzemi folytatása nagy népszerűségnek örvend.
A beszámoló végéhez értem. Beszámolóm nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg Kálmán József alapító tagunkról. Mély megrendüléssel kísértük utolsó útjára az 1958-59-ik tanév végén-mi, tanártársai és volt diákjai.

kosarlabda

Hét év eseményeit próbáltam összefogni. Hét évet, amely az idén ünnepelt 15 év – hazánk felszabadulásának, szabad életének – kis része. Tíz éves városunk hét éves gimnáziumának tanárai és diákjai itt köszönjük a hét évet, és ígérjük, méltók leszünk szabad hazánkhoz és Sztálinvároshoz.

Tizenöt/tíz esztendő

00

Tizenöt esztendő

Gondolatok felszabadulásunk 15. évfordulójára

siklosipalSiklósi Pál

 pincesor

Akinek gyermeke van, gyakran érezheti azt az ellágyulást, ami olyankor fogja el az embert, ha távolról, észrevétlenül szemléli gyermekét, és valami megható emberi tulajdonság kifeslését lesheti meg benne.
De azt az érzést, ami a pedagógust fogja el olyankor, amikor először kerül szembe egy osztályra való nyíltszemű, nyílásra kész szívű, figyelő eszű embersarjjal, azzal a tudattal, hogy ezek emberré válása az ő munkájának, emberségének lesz az eredménye, ezt az érzést csak pedagógusok ismerhetik. Az első ilyen találkozás felejthetetlen, meghatottsága nem ismételhető, nem utánozható, el nem feledhető.

sagvari

Velem működésem 13. évében mégis megesett, hogy ez a különös, egész életre szóló meghatottság újra erőt vett rajtam. A tanulók, akik, ebben az évben a kezem alá kerültek, mind 1944-45 vérrel, könnyel, bizonytalansággal, szenvedésekkel terhes, de szabadságot szülő napjaiban kezdték meg életpályájukat. Tizenöt év elteltével az egész magyar nép munkájával nekik épült tízéves új szocialista városban egy vadonatúj iskolaépület friss falai között, hevenyészetten berendezett tanteremben az ország minden tájáról összeseregelve álltak előttem a tanév kezdetekor.

szilagyi

És én úgy éreztem, hogy most kezdem pályafutásomat, ezek az első igazi tanítványaim. Ez az az “új nép, másfajta raj”, amelyről József Attila jóslata annyit visszhangzott a fülemben.
Ezek a gyermekek már semmit sem ismernek a múltból, legfeljebb az idősek elbeszéléseiből, könnyen mesének vélvén csupán az egészét. Az emberhez méltó élet, a tizenötéves gondoskodás azokat a nélkülözéseket is hamar feledtették szervezetükkel, amelyeket csecsemőfejjel a háború örökségeként kellett elszenvedniük. Tizenöt éve, tudatuk első nyiladozásától kezdve, azt látják, hogy a társadalom minden erőfeszítése, szüleik, a hivatalos szervek, a párt minden figyelme arra összpontosul, hogy nekik minél boldogabb holnapjuk, minél szebb, minél emberibb jövőjük legyen. (Meg kell mondani – és ez nem üres dicséret -, hogy ezek a gyerekek tökéletesen megérdemlik, és becsületesen meghálálják a róluk való gondoskodást.)
Az ünnepi meghatódás pillanatai nagyon alkalmasak arra, hogy az embert eszmélkedésre serkentsék, elgondolkoztassák.
Bennem az a gondolat merült fel, hogy milyen két perspektívát tekinthetett volna át e gyermekek születésekor a római kapuk kétarcú Janusa, ha a magyar történelem nagy sorsfordulójának, a felszabadulásnak emlékívén elhelyezve, mindkét arcával 15-15 évet tekinthetett volna át.
Az egyik arc éppen 1930-ra tekintene vissza, a gazdasági válság talán legnehezebb esztendejére. A magyar gazdasági élet a dolgozó tömegek számára a reménytelenség földje volt. Faluhelyen boldog volt, aki valamelyik uraságnak látástól vakulásig robotolhatott. Az én diákjaimhoz hasonló tizenötévesek akikor javában kanászkodtak, béreskedtek, cselédeskedtek, nem ülhettek az iskola padjaiban. A munkaképes felnőttek uradalmi pusztákon közös cselédlakásokban élték le életüket, vagy félországot bejárták summáscsapatokban. Legfeljebb öreg korukra húzódhattak be a falvakba jussolt vityilóikba, de megszokott volt a fiatalabbak kegyelemkenyerén éldegélő, vagy éppen szegényházban sorvadozó, magával tehetetlen öreg is.
A falvakban sok volt az eszkimó, a fóka kevés. A kisparasztok kezén alig maradt föld. A túlnépesedés ellen egykével, városra özönléssel és kivándorlással védekeztek.
Városon sem volt kedvezőbb a helyzet. A férfimunkaerőt fokozatosan női és gyermekmunkával helyettesítették, ami a kizsákmányolásnak ördögi fogása volt. Így egyrészt a munkanélkülivé vált férfikezek olcsóbban kínálták munkaerejüket, másrészt a helyükre állított nőknek és gyermekeknek csak félbért fizettek.
A szemérmetlen gazdasági kizsákmányolást a legleplezetlenebb politikai kisemmizés kísérte és támasztotta alá. A dolgozó tömegeknek semmiféle politikai képviselte nem létezett. Az igazi munkásmozgalom, a munkásosztály haladó pártja illegálitásba szorítottan vívhatta csak elkeseredett harcát. A szociáldemokraták, akik magukat a munkásság képviselőinek nevezték, lepaktáltak az uralkodóosztállyal néhány parlamenti hely biztosítása ellenében. Titkos szavazás csak a városokban volt, a falvakban nyiltan kellett a hivatalos, jelöltekre szavazni a csendőrszuronyok árnyékában.
Ilyen gazdasági és politikái körülmények mellett mit várhattak a dolgozó tömegek kulturális téren? Az elemi iskola 6 osztályának elvégzése papíron kötelező volt ugyan, de a hatalom tényleges birtoklóinak, a földesuraknak fontosabb volt, hogy legyen kanászuk, kukoricapásztoruk, dióverőjük, krumpliszedőjük, olcsó gyermekmunkaerejük, mint hogy a béresek fiatal nemzedék megtanuljon írni-olvasni. És mi lehet az analfabéták kulturális igénye? Az alapvető műveltség meg nem adása mellett csak természetes volt, hogy a tömegek számára semmiféle kulturális létesítményt sem teremtettek akkoriban. A »népszerű« lápok rémhírei, hátborzongató történetei jelentették az egyedüli szellemi táplálékot és egyben a legzüllesztőbb példamutatást.
Az egészségügyi gondoskodás is elégtelen volt. Megesett, hogy a kiskondást átfúródott gyomorfekély-görcsök gyötörték meg. A szülőktől kezdve mindenki arra várt, hogy majd magától megjön a gyógyulás. Mire mégis kórházba vitték, már nem lehetett rajta segíteni.
A kisemmizett, elhanyagolt, kultúrálatlanságban tartott tömegek alig eszméltek a fasizmus leplezetlen előretörése idején is. így azután könnyen ágyútöltelékké tehették, géppuskák elé, tankok alá kergethették a magyar százezreket, az ébredő tudatúakkal pedig megtöltötték az internáló táborokat, a munkatáborokat, a gázkamrákat. Nyersanyaggá, iparcikké züllesztették az Embert!
Ennek az apokaliptikus rohanásnak vetett véget 1945, a felszabadulás.
Onnan napjainkig áttekintve a másik 15 évet, merőben más kép tárul elénk.
Ma a mezőgazdaság a szocialista nagyüzemek megteremtésével modern munkakörülményeket biztosít a falusi dolgozó tömegeknek. Egészséges, tiszta feltételek között dolgozva, milliós jövedelmű gazdaságok gazdája lehet ma a magyar paraszt.
Városunkban az üzemi munkások társadalmunk minden szempontjából legjobban megbecsült tagjai közé tartoznak. Előnyös munkabérviszonyok között biztonságos, egészséges munkakörülményekről gondoskodik a nép állama, hiszen az üzemek gazdája maga a nép. A gyermekek dolgoztatása megszűnt. A gyermekek ma vidám fiatalságukat tanulással, erejük gyarapításával, az életre való komoly felkészüléssel töltik el. Megsemmisültek azok a botrányos megkülönböztetések, amelyek a nőket sújtották. Nemcsak a munkájuk részesül a férfiakéval egyenlő anyagi elbírálásban, hanem az élet minden területén egyenlő érvényesülési lehetőségeket biztosít számukra népünk alkotmánya, pártunk következetes és fáradhatatlan felvilágosító munkája és elvi harca.
A teljes gazdasági felszabadítás tökéletes politikai szabadsággal jár együtt. Ma 18 éven felül mindenkinek teljes és egyenlő állampolgári jogai vannak. A választások a teljes titkosság és demokratizmus jegyében kerülnek lebonyolításra. A törvényhozás a legszélesebb néptömegek véleményének állandó figyelembevételével végzi tevékenységét; a képviselők, tanácstagok kötelesek választóiknak beszámolni munkájukról. A választók visszahívási joggal is rendelkeznek velük szemben.
A gazdasági és politikai szabadság természetes következménye a hatalmas kulturális felemelkedés. Ma már nincsenek analfabéták Magyarországon. A középiskolai érettségi hamarosan mindenki számára elérhető lesz. A felnőttek között is évről évre egyre nagyobb tömegek törekszenek arra, hogy leérettségizzenek. Az érettségizett diákok nagy százaléka (különösen sok munkás és parasztgyerek) tovább tanul. Egyetemeink a legváltozatosabb életpályákra készítik elő hallgatóikat. Sok fiatal számára az ösztöndíjas külföldi tanulmányokat is biztosítja népi államunk.
Színházaink állami támogatással soha nem képzelt magas színvonalra emelkedtek. A rádió, a napilapok közszükségleti cikké lettek. Növekszik a könyvtárak és múzeumok, valamint azok látogatóinak a száma. A nép állama különös anyagi megbecsülésben részesíti tudósait és alkotó művészeit.
Egészségügyi téren a társadalombiztosítás kiterjesztése az ország valamennyi dolgozójára megtörtént. A nép állama minden egyes polgárát gondos egészségügyi ellenőrzésnek veti alá már megszületése előtt. Szülőotthonok, bölcsődék, óvodák, napközi otthonok gondoskodnak az ifjú nemzedék egészséges felnevelkedéséről. A gyermekbetegségeknek oltások sorozatával, tisztasági és egészségügyi intézkedésekkel veszik elejét. Az orvosellátás ingyenes, a gyógyszerekért alig kell valamit téríteni. A korszerű, higiénikus lakások, a széleskörű munkásüdültetés is a nép- egészségügy javítását szolgálják.
Erő, egészség, vidámság, megelégedettség, jólét, emelkedő kulturális és életszínvonal jellemzik a felszabadulásunk óta eltelt 15 évet.

19600501

A magyar nép vezetői szövetségeseinkkel vállvetve, a világ valamennyi dolgozójával egyetértésben népünk további felvirágoztatásáért következetesen a szilárd és állandó világbéke megvalósításáért küzdenek.
Mi, akiknek apáit két világháború viszontagságai dobálták Európa egyik végéből a másikba, akiknek legértékesebb ifjúéveit döntötte romba a második világháború, a legkonokabb erőfeszítésekkel azért küzdünk, hogy soha ne kelljen ennek a most nyiladozó tizenötéves nemzedéknek megismerni azokat a rettegéseket, azokat a szenvedésekét, borzalmakat, amelyek az előttük járó nemzedék életét megkeserítették a két imperialista világháborúban és a kizsákmányolás közben eltelt féktelen évtizedeiben.

beket

Hadd jusson osztályrészül a mi tizenötéveseinknek, kedves, életvidám, bíztató reményekkel teli új hajtásainknak, hogy gazdag, verőfényes években lombba szökve, az emberi haladás gyümölcseit érleljék meg békés alkotóéveik bőséges kihasználásával szocialista népünk további boldogulásának megalapozására.

SIKLÓSI PÁL

Az első hét év

00
feldolgozás folyamatban

Előszó 

elso_igazgato_salgo_dezsone

írta: dr. SALGÓ DEZSŐNÉ igazgató
Úgy érezzük, napjainkban sokat vitatott kérdés felvetése kívánkozik évkönyvünk első lapjaira.
Mit értünk ma általános műveltségen, van-e a gimnáziumnak létjogosultsága, hogyan alkalmazkodik a, középiskola szocialista építésünk igényeihez, ezekről a kérdésekről szeretnénk néhány szót szólni.
Napjainkban a természettudományos és technikai műveltség olyan hatalmas mérvű fejlődésen ment keresztül, hogy műveltségen ma többet értünk, mint a hagyományos klasszikus műveltséget. A klasszikus műveltséget ki kell egészítenünk természettudományos műveltséggel és technikai ismertekkel. Amely iskolafajta ezt nyújtani tudja kerek egészében, az a gimnázium.
A gimnáziumban ma a hagyományos irodalom, történelem, művészettörténelem, pszichológia mellett, melyet kiegészítenek a nyelvek: latin, orosz, német, alapos természettudományos oktatást is kap ifjúságunk, amely természetesen marxista világszemlélet alapján áll.
Hogy az élettel is lépést tartsunk és a gyakorlati oktatást is segítsük, kísérletező órákat kötelezően tartunk a kémia, fizika és a biológia területén, ahol csoportokban dolgoznak a tanulók. Az utolsó évben nagyot léptünk ezen a téren előre. Kiléptünk az iskola szűk falai közül. Közelebb vittük tanulóinkat az élethez, a gyárhoz, az üzemhez. S ezeket a tanulókat már nem lehet azzal vádolni, ha elhagyják az iskolát, hogy nem értenek semmihez. S rajtuk keresztül az iskolafajtát sem.
Ezzel megfeleltünk a legfontosabb kérdésre. Igen, a gimnáziumnak van létjogosultsága. Humánus és természettudományos műveltséget kapott olyan ifjakat bocsátunk ki az iskola falai közül, akik megtanultak helyes szemlélettel gondolkozni, kutatni, de ugyanakkor megtanultak dolgozni is, és szívesen állítják képességeiket hatalmas iramban fejlődő szocialista hazájuk rendelkezésére.
A cél most, hogy minél több munkás- és parasztgyerek kerüljön a gimnáziumba, melynek kapui régen zárva voltak előttük. Ezt a törekvést támogatta kormányunk akkor, amikor 1953-ban gimnázium létesítését határozta el a Városi Tanács javaslatára. A határozatot tett követte, és 1953 óta sok-sok tanuló nevelődik a fenti szempontok szerint a gimnázium falai közt.
Évkönyvünkben képet óhajtunk adni arról a munkáról, amely a hét év alatt iskolánkban folyt.
A munka nem volt zavartalan és nem volt zökkenőmentes. De új szocialista városunk többi intézményeihez hasonlóan az évek folyamán megteremtődtek azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek a jó munka alapját képezik.
Segítségünkre volt ebben a Megyei Művelődési Osztály, a Városi Tanács, akik a személyi és tárgyi feltételeket megteremtették és hathatós támogatást nyújtottak. Mindazért a segítségért, amit az évek során bárhonnan és bárkitől kaptunk, itt mondunk köszönetet.
A nevelési és oktatási munka színvonalának emelése érdekében segítségünkre volt a Városi Pártbizottság, a Városi Pedagógus Pártszervezet, a Pedagógus Szakszervezet, amely az iskolai pártcsoport aktivizálásával lendítette fel az egész tantestület munkáját. Itt kérjük továbbra a Városi Pártbizottságot és a Pedagógus Pártszervezetet, hogy kísérje figyelemmel iskolánk munkáját és tanácsaival támogassa azt:
Célunk az újtípusú középiskola megteremtése, amelyben komoly alkotó munka folyik. El kell érnünk, hogy felsorakozzunk az ország legjobb középiskolái mellé. Kötelez erre bennünket új szocialista városunk neve, a Vasműben elért komoly termelési sikerek, az egyéb intézményeknél folyó jó munka.
A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának irányelvei, a VII. pártkongresszus direktívái nekünk is megmutatták a követendő utat. Ezen az úton akarunk haladni: kommunista szellemű és világnézetű, művelt, erkölcsös ifjúságot akarunk nevelni.
Az ilyen szellemű ifjúság nevelését csak a szülői házzal tudjuk megvalósítani. Szoros kapcsolatot kell tehát a szülőkkel is kialakítani. Meg kell érteniük a szülőknek is, hogy gyermekük szocialista társadalomban fog élni, tehát helyesen akkor járnak el, ha gyermeküket szocialista szellemben nevelik, és felkészítik a szocialista építés feladataira.
De céljaink megvalósítását kell, hogy az ifjúság is magáévá tegye. Magas tanulmányi színvonalat csak komoly, tervszerű, állandó tanulással lehet elérni. Számítunk ebben a munkában a Kommunista Ifjúsági Szövetség hathatós támogatására. Legyen motorja iskolai életünknek, lelkesítse a tanulóifjúságot a tanulásra, vigyen életet a szakkörök munkájába, szervezze a társadalmi munkát, mutasson példát a munkában, a szocialista emberhez méltó fegyelmezettségben.
Hiszem, hogy közös erőfeszítések nyomán kialakul az ideológiai-eszmei és pedagógiai egység a tantestületben, létrejön a szoros elvtársi kapcsolat a szülőkkel, a tanulóifjúság öntudatosabb része pedig megértve, hogy ebben saját egyéni boldogulását is szolgálja, segíteni fog nekünk céljaink elérésében.
Folyt köv.!